Grafit és szén

A RAJZ LELKE A VONAL.

A rajz lelke a vonal. A természetben tiszta vonal mivel a valóság három kiterjedésű nem létezik. A grafikus művész mégis kénytelen a tárgyakat, teret, sőt, magát a levegőt is vonalak kombinációival ábrázolni. A tárgyak, alakok határait jelzik csupán a kontúrrajzok, míg a tónusokat vonalak megsokszorozásával vagy kitöltéssel (satírozás) lehet kifejezni. A raffaellói ideál a “tiszta vonal” volt.

A szén bársonyos fekete színe miatt kedvelt rajzeszköz. A lassan és egyenletesen elszenesített ággal (a rajzszénnel) jó minőségű, többnyire durva felületű papíron a fény és árnyék leghalványabb átmenetei is megvalósíthatók.
A kiégett, elszenesedett faág a legősibb rajzeszközök közé tartozik. A jó minőségű, általában fűzfaágból készült égetett szénnel mélyfekete, bársonyos, könnyen eldörzsölhető vonalakat rajzolhatunk.

A vonalak eldörzsölésével tónusgazdag, finom átmeneteket mutató, festői hatású rajzot kapunk. A legvilágosabb tónusok helyén a szenet a gyúrható monopolradírral szedhetjük vissza. Ezzel azonban óvatosan kell bánnunk, mert zsírossá teszi a papír felületét. Mivel a szén könnyen lepereg a papírról, az elkészült rajzot fixálni, rögzíteni kell.

Leggyakoribb a ceruzarajz. A ceruza – hasonlóan a legtöbb rajzeszközhöz – a valóság színes képét egy színre egyszerűsítve adja vissza. A grafit szürkéjének is számtalan árnyalata van. A kemény ceruzák általában vékonyabb vonalak meghúzására nyújtanak lehetőséget, színük szürke, ezüstös. Minél puhább a ceruza, annál feketébb lesz a rajz. A ceruzarajz előnye, hogy könnyen javítható.

A fába foglalt grafitrudat először Angliában használták rajzolásra a 17. században. Elődje a rómaiak stílusából (íróvesszejébol) kialakult ezüstceruza és az ólomvessző volt. Ezekkel az eszközökkel készültek a reneszánsz kor ma is megcsodált tanulmányrajzai.