Olajfestés

Az úgynevezett “olajfesték-technika” Leonardo idejében terjedt el Európában, Hollandiából kiindulva, és mára a legkedveltebb festészeti technikává nőtte ki magát. Sikerét talán annak köszönheti, hogy bármilyen stílusban is alkosson a művész, az olajfestésben szinte biztosan megtalálja a neki legmegfelelőbb eszközt. Mindehhez számítsuk azt is hozzá, hogy színei erőteljesek, kontrasztosak, ezért ha a művész például egy világos tájképet alkot, a szemlélő joggal érezheti úgy, mintha a festmény önmagából árasztaná a napfényt.

A képek alapozásához (főleg vászon festményeknél) leginkább olajfestéket használnak; lenolaj és fehér festékpor keverékét viszik fel egyenletesen a többnyire farostlemezre feszített, üres vászonra. Az alapozás természetesen fa vagy deszka alap esetében is hasonlóan történik, de az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a vászonfestményekből indulunk ki. Végül, ha az alapozás megszáradt, kezdetét veheti a valódi alkotómunka.

Bob Ross, amerikai festő, művészeti oktató, a a festés örömét hirdette! Kifejlesztett technikája a széles ecsetek használatával való átmosások alkalmazása, mellyel percek alatt készítette el fantasztikus képeit!